Szia Old Dzsordzsi!
Kitalálhatom azt az "Egy-két nagy klasszikust"?
Az a egy-két klasszikus az életében nem gondolta volna, hogy a mûveiket megfilmesítik, mivel még 100 év kellett, pláne a három névbõl álló írónak, hogy a mozgó filmet felfedezzék.
Az 1950-es 60-as évektõl, viszont jött a forgatókönyv, utána meg a film. Kész.
Könyv formában sohasem jelentek meg.
Ezért nem is tudta az embert lekötni.
Viszont igaz, hogy ennek az egy-két nagy klasszikusnak is köszönhetõ a vadnyugat és az indiánok egybefonódása a filmek feldolgozásában.
Szia Laszlo57!
A félreértés eloszlatására: én a western filmekért nem vagyok oda - a vadnyugati témájú könyveket mindig szerettem, ifjú koromban faltam õket. Most például, vénségemre - feltehetõen a sok western-borító miatt - kedvem szottyant, és nekiálltam ismét a Winnetou olvasásának.
Én is kedvelem a "háromnevû"-t (James Fenimore Cooper-t), de a kétnevût (Karl May-t) is. Más íróktól sajnos nem tudok ilyen témájú mûveket. Ha jól emlékszem, Kenneth Roberts Északnyugati átjárója vág még ide. Rémlik még egy indián törzsfõnökrõl szóló történet, aki bármilyen felvilágosult gondolkodó volt, nem tudta népét megmenteni a fehér terjeszkedéstõl, és elbukott. A címére sajna nem emlékszem.
A filmek közül ami nagyon megmaradt bennem: A hét mesterlövész, Volt egyszer egy Vadnyugat. A spagettit pedig tányéron szívesen látom, filmvásznon viszont nagyon nem...
Old Dzsordzsi
